Orbán Nándor Nagykanizsa hőse

Orbán Nándor 1910-ben született, Kecskeméten. Apja, idősebb Orbán Nándor, egy kecskeméti köteles mester legidősebb fia, a kecskeméti polgári leányiskola igazgatója volt a két háború között. Jeles pedagógus, városi közéleti ember. Fiát katonatisztnek szánta: a társadalmi ranglétrán emelkedés, presztízs, meggyőződés, az "úri középosztályhoz" tartozás biztosítása – talán ezek lehettek a fontosabb motívumok. A tehetséges fiatalember sportolóként igazolta a reményeket, többszörös magyar bajnokként 1936-ban ötödik helyezést ért el a Berlini Olimpián modern pentatlonban (öttusa). Az első, nemzetközileg is sikeres magyar öttusázóként tartja számon a sporttörténet.

Korán kezdett sportolni, öttusázó lett. 1932-től rendszeresen versenyzett. 1934-ben már a legjobb magyar sportoló volt versenyszámában. 1935-ben az Európa bajnokságnak hirdetett budapesti versenyen bronzérmes lett. Legnagyobb sikerét az 1936-os berlini olimpián érte el, ahol nagykanizsai katonatisztként az összetettben 5. lett. Az ezt követő nemzetközi versenyek közül Stockholmban 3., Budapesten 1. helyezést ért el. 1941-ig versenyzett, majd katonatisztként végigharcolta a II. világháborút. 1946 őszéig szolgálat a hadseregben, amíg a régieket el nem bocsátották.

Fuvaros kocsis lett Nagykanizsán, később ügynökösködött, majd a balatonfenyvesi kisvasútnál krampácsolt. 1955-ben felvették idomárnak a somogysárdi ügető ménesbe. Ugrólovakkal dolgozott, egyik lova megnyerte a pardubicei nagydíjat. Hajdani nagykanizsai katonái 1956 októberében - távollétében - az alakuló nemzetőrség városi parancsnokává választották Nagykanizsán. Városparancsnokként a városban példás rendet tartott. A forradalom leverése után hazatért somogyfajszi lakásába. Letartóztatták, 10 évi börtönbüntetést kapott. 1963 áprilisában szabadult. Somogysárdon, majd Győrben dolgozott. A balatonboglári állami gazdaság szőlőmunkásaként ment nyugdíjba. 1978-ban Budapestre költözött.

Orbán Nándor mellszobrát Dénes Sándor polgármester és Cseresnyés Péter államtitkár leplezte le

Dénes Sándor polgármester az alábbi beszédet mondta a szobor avatásán, a városi október 23-i megemlékezésen. 

„Kizökkent az idő; - oh, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt emlékezők!

Ünnepre gyűltünk össze, nemzetünk közös ünnepére. Mert minden közösségnek szüksége van rá, hogy – Hamletet megidézve –, időközönként megerősítse és helyreállítsa erkölcsi újraépülését biztosító egységét, és a sajátos arculatát jelentő érzéseket és eszméket. Hiszen tudjuk jól, hogy a béke és a szabadság nem adatik meg önmagától egy népnek, nem ajándékba adják. Súlyos árat kell fizetnie mindazoknak, akik vágynak az emberség adta igaz életre. Aki nem küzd meg önállóságáért, nem harcolja ki az igazát és a szabadságát, és nem emlékezik hőseire, annak jussa és sorsa csak a mozdulatlan, kizökkent idő kárhozata lehet.

Nekünk, magyaroknak és kanizsaiaknak azonban – tisztelt hölgyeim és uraim – születtek hőseink, akik nem engedték, hogy a kárhozat rabjai legyünk. Így ezen az ünnepi napon megadatik, hogy a világtörténelem legszentebb magasából mutatkozzék meg egy nemzedék fellángolásának, a pesti srácok küzdelmének, a Csittvári Krónika diákjai lelkesültségének, Orbán Nándor bátorságának és az emberi akaratnak a dicsősége. Megadatik nekünk, hogy ma itt dobbanjon a múlt hőseinek szíve a testünkben, itt lüktessen bíborló vérük az ereinkben, mert az emlékezés révén részesei lehetünk annak az eseménynek, amely egy pillanatra visszazökkentette az időt a medrébe, és helyreállította a világ rendjét. Ma szabaddá lehetünk a múltunk révén, emberré válhatunk a vadságban, bátorrá a gyávaságban.

Mert 60 éve ezen az októberi napon léteztek a bátrak, kiálltak az igazak, akik szabaddá és nyitottá tették a jövőt. Mindezt akkor, amikor már örök jelenné dermedt a kor levegője, az árulástól, szolgaságtól és gyávaságtól mozdulatlanná vált az uralom, betonba öntötték a hatalmat a kommunista világ mérhetetlen urai. Hiszen e diktatúra lényege, hogy átírja a múltat, uralja a jelent és így megkaparintva megszüntesse a jövőt. Hogy csak ő létezzen saját akaratával és erejével az örök jelen világában, az idő mindenható birtokosaként és uraként. A kommunizmus égbe kiáltó bűne és kárhozata, hogy önmagának mindent megengedve állította meg a világ kerekét, megfojtva gyermekei esélyeit, elvéve tőlük minden lehetőséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Emlékezők!

Ebben a fojtott és jövőtlen világban kellett küzdenie Orbán Nándornak is, aki pedig már fiatalemberként, sportolóként igazolta mindazokat a reményeket, ami egy igazi tehetséget jellemez. Hiszen 1934-ben már a legjobb magyar sportoló volt öttusázóként, úgy mint végzett ludovikai tüzértiszt. 1935-ben az Európa bajnokságnak hirdetett budapesti versenyen bronzérmes lett, de legnagyobb sikerét az 1936-os berlini olimpián érte el, ahol nagykanizsai katonatisztként az összetettben 5. lett. Ő az első, akit nemzetközileg is sikeres magyar öttusázóként tart számon a sporttörténet.

1941-ig versenyzett, majd csapattisztként végigharcolta a II. világháborút, először a Don-kanyartól a visszavonulásig, majd 1944 őszétől a háború végéig. 1946 őszéig szolgált a hadseregben, amíg a régieket el nem bocsátották.

Egész háború utáni életében arra törekedett, hogy a sportban kapaszkodjon meg. Ha esélyt kapott, akkor bizonyított, de – rövid időszakokat leszámítva – ezeket a kísérleteket mindig meghiúsították. Megvalósítható, de magasztos álmai voltak mindvégig, de a bűnös hatalom nem úgy tekintett rá, mint értékes tehetségre. Hiszen méltatlanul talentumához és eredményeihez fuvaros kocsis lett Nagykanizsán, később ügynökösködött, majd a balatonfenyvesi kisvasútnál krampácsolt. 1955-ben felvették idomárnak a somogysárdi ügető ménesbe. Innen hívták vissza 1956. október végén Nagykanizsára, hogy arra a néhány forradalmi napra a város nemzetőr parancsnoka legyen. Kiállt a város mellett, és megvédte a fiatalokat, hogy ne tegyenek olyan felelőtlenséget, amely az életükbe kerülhet. Akkor és úgy volt bátor, úgy lett hős, hogy mások életét és jövőjét féltette, felelősséget vállalva érettük.

Ezt a felelősséget és bátorságot büntette a kommunizmus bérenc világa 10 évnyi börtönnel, elvéve a jövőjét és az álmait. Ahogy az egész ország jövőjét és álmait elvették, és az örök jelen idő martalékává tették. Mert 1956. október 23-áig és a forradalom utáni évtizedekben hazánkban megállt az idő, mozdulatlanná vált az élet. Meghalt a remény, és felülkerekedett az erkölcstelenség és az emberi aljasság, gátat vetve a kiteljesedésnek és a tehetségnek. Az arctalanság hatalma inkább megalkotta önmaga szobrát, hogy helyébe lépjen a hagyományunknak és a nemzeti büszkeségünket jelentő múltunknak.

Tisztelt hölgyeim és uraim! Tisztelt ünneplők!

E mai napon azért gyűltünk össze, hogy közösen helyre toljuk a kizökkent időt, helyére állítsuk az erkölcs parancsolatát. Ma jelenlétünkkel jelképesen ledöntjük a múltat eltörlő arctalan hatalom önmaga által épített szobrát, hogy helyébe az embert, a bátorságot és a küzdelmet képviselő ember szobrát állítsuk. Felidézve általa hőseink dicsőségét, és azt a pillanatot, amikor szabadok voltak ők, és szabad volt a haza. Hogy ezzel örök emlékművet állítsunk azoknak a hősöknek, akik közülünk kerültek ki.

Azok a nagykanizsai társaink, közösségünk tagjai, városunk polgárai, az ő cselekedeteik és arcuk mutatkozik meg tehát szimbolikusan Orbán Nándor szobrának vonásaiban, akik értünk, a jövőért vállalták az áldozatot. Legyünk hálásak nekik teljes szívünkből, és köszönjük meg áldozatukat, köszönjük meg emberségüket, félelmeik legyőzését és reményt adó hitüket. Köszönjük meg, hogy léteztek. Mert általuk létezünk mi is. Tisztelet a bátraknak, tisztelet a hősöknek! Mindörökké!

http://enkanizsam.blogstar.hu/./pages/enkanizsam/contents/blog/31280/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?